just perfect

olyan furcsa érzésem van. nekem most jó. igen, konkrétan ez a furcsa, nekem nem szokott mostanában jó lenni. most meg rendet raktam, még dolgozom kicsit, ez sem zavar, meleg van, melegek a fények és a színek is körülöttem, és ez szól.

legyetek ti is boldogok. béke.

tíz perc

míg átérek hozzád, az is tíz perc, míg megiszunk még egy kört, az is tíz perc, míg levetkőzöm, és nyalni kezdesz, az is tíz perc. most tíz percre nem vagyok.

jó volt.

na kedveseim, ha nálatok jó a karácsony, akkor örüljetek neki. ha nem, akkor éljétek túl.

én estére valószínűleg már kellő mennyiségű forralt bort fogok elfogyasztani a hangulathoz, bár az időjárás nem különösebben kedvez a karácsonynak, itt jelenleg 13 fok van. inkább koktélpartit kéne tartani.

písz.

kívánságlista

egyetlen olyan embernek sem mondtam el, akitől valóban kapni is fogok ajándékot, nem is különösebben könnyű megtippelni, szóval elég esélytelen, hogy idén kapjak egy mamuszt (olyan nagy-meleg-állatosat, mert a konyha padlója bazihideg) meg egy személyi edzőt (vagy legalább egy fitneszbérletet, amihez jár edzésterv, mert a térdem tök szar, nem szeretek úszni, azokat a hülye gépeket meg nem ismerem). de ennyi az összes nyomorom. az utóbbi majd' egy évhez képest azért ez komoly haladás.

ez a testvér-téma úgy tűnik, megihletett. ma éjjel két öcsém volt, közülük az idősebbel feküdtünk a fűben. közben jött a háború meg a szomszédasszony, de ez mellékes, fekete hajú, kék szemű kis ördög volt a srác, azt hiszem, én is fiatalabb voltam (igazából nincs öcsém).
hm, annak idején ennek a bizonyos szomszédasszonynak a fiával feküdtünk egyszer a csillagok alatt a fűben, egészen közel egymáshoz. éretlen kis hülyék voltunk, de én akkor éreztem először igazán és konkrétan, hogy milyen hatással vannak egymásra a fiúk és a lányok. nem volt gyerekszerelem, mindig is nagyobb és okosabb is voltam nála, de ő nem is így nézett ki, fogalmam sincs, honnan vettem az álombéli öcs kinézetét.
tegnap beszéltem többször is a máglyára rakott bátyámmal, anyánknak egy mosogatógépet veszünk karácsonyra. hát eljött ez is.

***

ezt még reggel írtam, aztán kiléptem a gyéren világított hajnali utcára, és akkor rám szakadt a karácsony. nehéz.

álmomban a családommal közös erővel fektettük máglyára az egyik bátyámat. a volt felesége is ott volt és segített. már égett a tűz, amikor felébredtem. olyan volt, mint Ábrahám meg Izsák története. konkrét oka is volt, de arra már nem emlékszem.
szerintem homályos összefüggésben állhat az álmom azzal, hogy a volt feleség bátyja nemrég öngyilkos lett. egy késsel leszúrta saját magát. nem ismerem a részleteket, a bátyám nem akart róla beszélni, anyám forszírozta, de közös erővel leállítottuk. nem kell mindent tudnunk. egészen kiábrándító volt, ahogyan anyánk még trancsírozta volna a történetet, és tapicskolt volna a véres részletekben. sőt, azt sem értette, hogy én miért akadok ki, és miért nem akarom hallani.

ja, és még őszülök is.

szóval igazán rám férne egy szenvedélyes, több órás, ordenáré szeretkezés.

sick

rinya-rinya-rinya.


meg még rinya-rinya-rinya.


és még az is bazmeg, hogy rinya-rinya-rinya.


köszönöm a figyelmet.

a legkisebb csokimikulás

azt kaptam anyámtól múlt hétvégén. apám küldetése volt a beszerzés.

free hug ugyanitt, megkímélt állapotban, elvihető.*


* semmi nincs ingyen, de ha nem látod az arcom, könnyebben hazudok.

a jelenlegi állapotot azt hiszem, egy talicskányi fos szimbolizálná legjobban. egy kis mentával - a színhatás kedvéért.
kibaszott nehéz kiszállni abból a kurva hintából, én most ott tartok, hogy az egyik lábamnál fogva lógok fejjel lefelé, az arcom a sárban, a merülés mértéke az aktuális helyzettől függ. de legalább elmondhatom magamról, hogy ezt mind én teremtettem.

na, szóval hogy nekem/velem most annyira nem jó. sőt inkább rossz. szerintem majd inkább szólok, ha már nem ez van.