live from

a durva hangulatváltásokat néha kifejezetten szeretem. most épp ott tartunk, hogy bizonyára elbaszott szerelmi élet nélkül is lehet jól élni.

as it goes

működik minden. de komolyan. kedvesen mosolyogsz, okosan nézel, szeretnek. ölelsz, nem mondasz semmit, szeretnek. bődületes baromságokat és kegyetlenül fájdalmas dolgokat mondasz, szeretnek. folytatod. minek. ezt már egyszer leírtam; love is never unconditional. de azért létezik.


(ugye?)



***

ez tényleg az, aminek látszik. bűntudatot vezetek le. azt hiszem, meg vagyok rémülve, ugyanazokat a köröket futom. mindenkivel, aki kicsit is fontos, rettenetesen viselkedem. vérmérséklettől függ a tűréshatár. úgy rugdosom el a pöttyösöket, mintha végtelen sok lenne, nem pedig mind-mind egyedi. persze, a világ meg nem érdemel meg engem, legalábbis faszér van ennyi hülye. de egyedül helikopternek sem vicces persze lenni, tudjuk jól. kéne egy ajtó, amit magamra csukok, és akkor jövök ki, mikor már tudom, mi van benn.

és úgy is lett.

***

hagyjunk mindent a picsába egy kicsit. legfőképp engem.

azvanhogy

10 perc múlva indulnom kell dolgozni, még a tegnapi ruhám van rajtam, a tegnapi mosoly is odaragadt az arcomra, kissé másnapos leszek, az is lehet, hogy kicsit kések, utolsó nap, nem hazudtolom meg magam. ja, és este a búcsúbulimban nem lesz egy fillérem se alkoholra, de szerintem elég részeg leszek, mire hazaérek.
élni jó. (nem csak vagy elsősorban az alkohol miatt, nyugi.)

mosnemjó

a szád lefelé görbül, a nénik elugranak az utadból a járdán, alig várod, hogy visszahúzódj a vackodba, és senkihez ne kelljen szólnod, ha már elmagyarázni úgysem tudod magad.
na, az ilyen.

zen-e

Közben meg jutyúbpartit tartok, olyan fasza egyszemélyest (jobban élvezem mint a tegnapit a rokkerekkel), és hát találtam egy ilyet.

a vég lágy kezdete a vénlányban

és elérkezett. rágörcsölök. bárkire, aki szembejön. nem is érzek, csak görcsölök. pontosabban mindegy is, mit érzek. olyasmik vannak a fejemben, hogy nem fair, hogy ennyi idősen még nem volt egyetlen épkézláb kapcsolatom, hogy nem voltam szerelmes, tudod, olyan igazán, és ha igen, az is mindegy, mert viszonzottan sosem. és hogy ez olyan lúzer.
és rutinosan látom meg majd eresztem el a lehetőséget, rutinosan sírom el magam a nappali közepén vagy a kanapé sarkába gubbadva. rutinból simogatlak és fordulok el, ha telefonálsz vagy a pin kódod ütöd be egy automatába, rutinból leszarom, kivel dugsz, rutinból dugok én is bárkivel, elmondom, mi kell, rutinosan, ijesztő nyíltsággal, rutinosan veszem tudomásul a rémületedet, rutinból intek utánad, fordulok el és nem nézek vissza, perverz élvezettel hagyom, hogy az amúgy kifejezéstelen arcomon végigfolyjanak a hangtalan könnyek és te végignézd.

embertelenül (istentelenül) régen mondtam bárkinek, hogy szeretlek.
(hehe, you never meant it when you said to a girl you loved her. and you? you meant it every time.)

soha többé nem iszom egy hétig

masszív önutálat, nyálkás izzadságréteg a homlokon, vörös szemek, keserű szájíz, színtiszta rémület. aztán próbálod magad összekanalazni szépen, kiskanalanként, megnézed, hátha kaptál egy mailt a jótündértől (bár persze nem voltál jó egész évben, még egész nap se, miafaszt vártál), tükörbe nézel, felismered, akit látsz, iszol, ürítesz, lassan tényleg kezdesz megnyugodni. biztos csak rosszat álmodtál. igen, ez lehet az oka. meg hogy meg fogsz bukni hétfőn, csúnyán.
de azért már képes vagy elhinni, hogy az nem lesz a világ vége. de ezt elbasztad. kiszállnál. az általánosabb félelmeid, hogy nem kellesz senkinek, azért megvannak.
kicsit már unom ezt a sok befelé nézést. a végén kancsal leszek.

vannak dolgok, amik sosem...

tudod, olyan ez, hogy addig jó, amíg nem beszélek róla. amint elkezdek, amint kellenek hozzá szavak, különösen ha rá kellenek szavak, akkor már a fene megette.
most siratom el épp, persze édes tokajival. nem is sírok, csak vigadok. rég ittam édes bort, ez borzasztó finom.
hehe, az életedben úgy tűnik, előbb-utóbb eljön az a pont, amikor kénytelen vagy magadat szeretni, mert mást nem tudsz.

***

egyébként amin a legtöbbet gondolkodtam tegnap, az az alávaló lávaló. vajon ha olvadt kövekből lesz valaki, akkor szükségképp gonosz és rosszindulatú is kell, hogy legyen? vagy csak a név kötelez, és magányos pillanataiban azon kesereg, hogy mindenki ilyennek gondolja, és nem ülnek a hátára négyéves, sikongató kislányok, hogy menjen velük egy kört, csak messziről nézi a többi lovat, meg egyébként sem hűlt még ki, még ha találna is vállalkozó kedvű gyereket, az rásülne a hátára. ja, komoly dolgok ezek.
van ez a webcomic, a fejléce valami brutális, szánd rá az időt, olvasd el*.

ma meg láttam egy pornófilmet, a nő buta arcú volt benne, egy csomó bohóc megdugta, a legutolsó egy vén, hájas alkoholista balfasz volt, a csaj szemét bekötötték, és az összes közül ez nézett ki a legizgatóbban. eh, ha csak szexuális életem van, orgazmusom nincs, az különös gondolatokat ébreszt...


* lecserélték, és nincs screenshotom sem. szóval inkább csak hidd el, hogy kurvajó volt.

mivansemmi?

az.