another older lover

Egyszerre menekülök előled, és készülök a találkozásra. Félek, hogy nem fogok tetszeni, és nem akarsz majd semmit, félek, hogy igen, és csak dugni akarsz. És amikor a konfliktus a fejemben forrpontra ér, akkor nem tudok felugratni egy járdaszegélyen, ráesem a biciklimre, a kormány a hasamba áll, én az első kerékre érkezem térddel, és kék leszek mindenütt. Kakaó, estifilm, dunyha, ölelés kellene inkább.
Persze bele fogom magam vetni, mert hihetetlenül hiányzik az az érzés, amikor leszoplak, és a nevem hangosan kimondva élvezel el. Akkor teljes az illúzió, hogy az enyém vagy. Sőt, addig teljesen az enyém vagy. A birtoklásban a hossz vagy a teljesség az elsődleges?
Félek szeretni, ezért azt hazudom, nincs kit, azt hazudom, mindenki csak dugni akar. Olyan helyekre megyek, ahol tényleg így van, hogy mondhassam, hogy én megmondtam. És közben várom, hogy valaki az arcomba vágja, hogy levegőt se kapjak, hogy mennyire nincs igazam. Túlkvalifikáltság miatt diszkvalifikáltam magam.
Tegnap este részegen, hangosan magyaráztam egy számomra ismeretlen lány lelki világáról annak a fiúnak, aki belém szerelmes, ezt a lányt meg elvesztette, és most mindkettőnk miatt sajnálja magát. A szomszéd asztalnál egy jól öltözött lány és egy csöveskülsejű férfi ült, ha jól hallottam, az esküvő(jük?)ről beszélgettek. Egyszer csak észrevettem, hogy a lány engem néz. Vagy rácsodálkozott az empátiámra a lány iránt, az agressziómra a fiú iránt, vagy simán hangoskodó részegnek nézett, mindenesetre csodálkozó volt a tekintete.