Ismét továbbállok.

a világ egyensúlyáról

Úgy tűnik, van munkám. Legalább 3 hónapig. Ha el nem baszom. Örülök és félek.
A leendő főnököm megijeszt a profizmusával. Meg az angoltól is félek, jaj.

a nyelvről és a használatáról

A témáról már értekeztem itt korábban, viszont azóta újabb példa is felmerült (röviden annyi, hogy használok néha olyan szavakat, amiket mások elavultnak, régiesnek, akár tájszólásnak vélnek).
Tegnap azt találtam mondani, hogy másutt. Aztán rákerestem, tényleg fura körülmények között szokták használni, de mit tegyek, ha néha én magam vagyok egy igen fura körülmény?

dreamhunter

Olvasok egy könyvet, Joyce Carol Oates: Middle Age. A főszereplő (nevezzük jobb híján így, bár a regény az ő halálával indul) félszemű, eddig nem derült ki, mi történt a jobb szemével, ő egy gyerekkori balesetre hivatkozik. Ezt tovább álmodtam éjjel. Valamilyen baleset tényleg történt a kisfiúval álmomban, elég durva volt (megvan az a kép a Kill Bill 2-ből, amikor Beatrix Kiddo kitépi az egyszermű nő egyetlen szemét, és kicsit később rá is lép a szemgolyóra?), anyám mintha az anyja lett volna, a kiérkező orvos azt mondta, az a legegyszerűbb, ha kiveszik a szemét, de valahogy elég egyértelmű volt, hogy ezzel a saját és anyám dolgát könnyíti, egyébként lehet, hogy meg lehetne menteni a szemet.
Meglehetősen csalódott lehetek, ha ilyeneket álmodom.

is this what you call love?

Átköltöztem végre a korábbi kollégiumomba, béke van, valami boldogságszerű állapotban vagyok.
Kortyolom a tejeskávém, valami cigányzene megy, és akkor egyszer csak bevillannak képek. Délután van, meztelenül fekszem keresztben az ágyán, a lábaim függőlegesen merednek a plafonnak, a falnak támasztom, a spiccemet nézem. Ő kifelé indul, alsónadrágban, megáll mellettem, lenéz, konstatálja, hogy a magasság pont megfelel, látom az arcán, mit akar, elmosolyodom, előveszi a farkát (ő azt mondja, a pöcsöm, de én nem tudom így hívni), én a számba veszem és szopni kezdem. Megkíván, visszabújik mellém, szeretkezünk, elfelejti, hová indult. Vagy ahogy csókolózunk a délutáni napfényben, közelről nézünk egymás szemébe, szeretem azt a kékes áttetszést, ami az övében van, ő szereti a macskazöldet az enyémben. Vagy ahogy szeretkezés közben egymás levegőjét szívjuk be és fújjuk ki, ahogy annyira közel vagyunk, amennyire nem is tudunk, ahogy minden egyes orgazmus vele valami puhába, melegbe, magába a boldogságba süppedés. Hogy szeretem.

up and/or down

Rettegek, iszonyúan érzem magam, tompaság, képtelenség mindenre. Próbálhatok én kemény lenni, nem megy, gyenge vagyok, sikítva menekülnék. Bár most biztosan a körülöttem szóló zene is hat rám (magyar blues, vagy miafene, rekedtes fickók üvöltenek mindenféle férfiasnak gondolt dologról).
Valaki kellene, aki megölel. Lassan szétesem, valahogy kihúzom még estig, és akkor találkozom egy új emberrel, aki biztos nem fog megölelni, de legalább eltereli a figyelmem erről a szorongó magányomról. Vagy nem, és akkor telefonálok, és még jobban kiborulok. Bár ettől legalább megmenekülök, mert ismerem magam, és töröltem a telefonomból a számot, amit hívnék.
Pótlékokon élek, hízom el, fúvódom fel, kapok túladagolást a semmiből.

***

Pedig hát pont nem jobb vagy rosszabb most sem, mint bármikor máskor. Tegnap másnaposan megittam legalább 5 sört, ma reggel felkeltem, és futottam egy szigetkört. Reméltem, hogy ettől kiizzadom a maradék alkoholt, de pont nem. Teljesen tompa vagyok. És ma este ezzel az új emberrel angolul kellene beszélgetnem, holott még magyarul sem jutnak eszembe szavak. Kaland az élet.
(És közben meg csak arra vágyom, hogy ez az idióta alkoholista magához öleljen és megcsókoljon. Szeretek függni. Ez nem jó.)

***

Szombaton megint költözöm. Remélem, pár napig egyedül lakhatok. Rám férne nagyon. Főleg, ha lesz internet is. Mondtam már, hogy a nettől is függök?

***

Facebookon kitöltöttem egy tesztet, hogy melyik évtized vagyok, és az eredmény a 70-es évek hippikorszaka, meg hogy szabad lélek vagyok, és leginkább meztelenül érzem jól magam. Azt hiszem, nem leszek hűtelen magamhoz. - Nem voltam, telefonáltam, jobban vagyok. Nem tudom, az milyen, de azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok.

Mintha direkt erre pályáznék, úgy viselkedem.

hátheló

életérzés, mélyre nézés, korsó sör, tüske, nadrágszár feltűrve, szív meghűlve, harag enyhülve, felhívjam azt a faszt? vegyek ragtapaszt? meg kéne a fejében húzni azt a csavart, hogy 60 év múlva együtt seperjük az avart, a kertes házunk előtt, és ne túllőtt drogosként végezze, vagy szimpla alkoholistaként, reggelente érezve, hogy elbaszta, senkinek nincs belőle haszna, ha már szeretek, jó lenne valaki egyszerűt inkább, kiafasz találta ki a karmát, vájnám belé az enyémet, fogás volt temérdek, de csak egymás húsát rágjuk, vérét szívjuk, aztán az egészet egymás arcába hányjuk

Szeretkezés közben veled mennyei béke száll meg. Szeretek hozzád érni. Ez hiányozni fog.