Rettegek, iszonyúan érzem magam, tompaság, képtelenség mindenre. Próbálhatok én kemény lenni, nem megy, gyenge vagyok, sikítva menekülnék. Bár most biztosan a körülöttem szóló zene is hat rám (magyar blues, vagy miafene, rekedtes fickók üvöltenek mindenféle férfiasnak gondolt dologról).
Valaki kellene, aki megölel. Lassan szétesem, valahogy kihúzom még estig, és akkor találkozom egy új emberrel, aki biztos nem fog megölelni, de legalább eltereli a figyelmem erről a szorongó magányomról. Vagy nem, és akkor telefonálok, és még jobban kiborulok. Bár ettől legalább megmenekülök, mert ismerem magam, és töröltem a telefonomból a számot, amit hívnék.
Pótlékokon élek, hízom el, fúvódom fel, kapok túladagolást a semmiből.
***
Pedig hát pont nem jobb vagy rosszabb most sem, mint bármikor máskor. Tegnap másnaposan megittam legalább 5 sört, ma reggel felkeltem, és futottam egy szigetkört. Reméltem, hogy ettől kiizzadom a maradék alkoholt, de pont nem. Teljesen tompa vagyok. És ma este ezzel az új emberrel angolul kellene beszélgetnem, holott még magyarul sem jutnak eszembe szavak. Kaland az élet.
(És közben meg csak arra vágyom, hogy ez az idióta alkoholista magához öleljen és megcsókoljon. Szeretek függni. Ez nem jó.)
***
Szombaton megint költözöm. Remélem, pár napig egyedül lakhatok. Rám férne nagyon. Főleg, ha lesz internet is. Mondtam már, hogy a nettől is függök?
***
Facebookon kitöltöttem egy tesztet, hogy melyik évtized vagyok, és az eredmény a 70-es évek hippikorszaka, meg hogy szabad lélek vagyok, és leginkább meztelenül érzem jól magam. Azt hiszem, nem leszek hűtelen magamhoz. - Nem voltam, telefonáltam, jobban vagyok. Nem tudom, az milyen, de azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.