sok-sok betű egymás után

jó, végül is tekinthetem magam sikeresnek is, időben szobatisztultam, beszélni is megtanultam különösebb hiba nélkül (bár a kukoricát sokáig kukurúcicalatának mondtam - leginkább a környezetem nevetésre ingerlése céljából), aztán az óvónénik kedvence lettem, mert anyám folyton csini kis ruhácskákban járatott, még egy rózsaszín műszőr télikabátom is volt, olyan igazi neonszínű, rettenetesen utáltam, meg persze nem ettem zsírkrétát meg ragasztót, és nem szartam a terem közepére, ettől pedig okosnak tűntem. én voltam a narrátor a kis gömböc című mese előadásakor (szegény anyám tyúkkopasztás közben mondta velem, szerintem ő hamarabb megtanulta, mint én, de azért sírt az előadáson, ahogy kell). végül mégis kétszer jártam a nagycsoportot, és csak hétévesen mentem iskolába, de legalább már ismertem a nyomtatott betűket (bár az E-vel akadtak gondjaim, mert én azt hittem, hogy az egy gereblye, és nincs különösebb közmegegyezés az ágak számát illetően - nálam általában 4-5 volt). aztán általánosban is okoska voltam, valami mesét is írtam egyszer, ami nagyon tetszett a tanító néninek. végül mégis azt gondoltam, hogy a matematika érdekel jobban, és elmentem egy hatosztályos gimibe matek szakra. nna, itt rájöttem, hogy én viszont nem annyira érdeklem a matematikát, de egy rakás okostojás között egészen jól elvoltam. aztán kezdődtek a frusztrációk, például utáltam az angoltanáromat, szóval 16 évesen megcsináltam a nyelvvizsgát, hogy ne kelljen bejárni. aztán bulímiás is voltam, meg negyedszerre lett meg a forgalmi (nem emlékszem a sorrendre, akkoriban kb. olyan nyomorultul éreztem magam, mint mostanában), valahogy leérettségiztem színötössel, bár a magyar szóbelin az Odüsszeiát húztam, amit jól nem olvastam el, viszont a matektanár súgott. az első hely, amit megjelöltem, a pszichológia volt az eltén, de nem vettek fel, elmentem hát szociológiára a közgázra, ami azzal járt először is, hogy elköltözhettem végre otthonról, másodszor pedig hogy Zuglóba kerültem, egy rakás alkoholista eltés közé. ennek persze nincs sok értelme, de így volt, és a rókaavatón valami parkban dugtam a közelben egy meteorológusjelölttel, miután megnyertük a csapatnak a versenyt azzal, hogy eléggé levetkőztünk. innentől még jönne pár hasonló sztori, közben elkezdtem dolgozni is, sokáig csak diákmunkákat, aztán gyakornok lettem, aztán egy ideje most már főállásban, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudtam befejezni az egyetemet. vagy nem akartam. erre nem tudok igazán válaszolni. részben lázadás ez anyám elvárásai ellen, részben félelem, hogy nem vagyok rá képes. ez utóbbi persze teljesen irracionális, a csoportom egyik legjobbja voltam mindig. közben megcsináltam a felsőfokú angolt, intenzíven ittam, faszán néz ki az önéletrajzom, és.
nyilván feltűnt, hogy nem beszéltem kapcsolatokról. életem első párkapcsolata egy pékhez fűzött, 16 évesen, szerintem ennyi erről elég is. lapátkeze volt. aztán belevetettem magam a sűrűjébe, már ami a szexet illeti, érzelmeim nem igazán voltak. aztán lettek, reménytelenek persze, de lettek. a sors fintora, hogy 5 évvel később a pasi nálam töltött egy estét, mert úgy érkezett a gépe, hogy nem tudott hová menni (illetve, hála a mindenható facebooknak, újra felvettük a kapcsolatot, és szerintem kíváncsi volt, hogy még mindig olyan jó-e a seggem), és ugyan nem volt rossz (mármint az együtt töltött idő, még sztriptízbárban is voltunk, meg majdnem felszedtünk egy pultoslányt a gödörből harmadiknak), de rájöttem, hogy ez már nem szerelem. közben persze átestem még valamin, amit jobb híján ekként definiáltam, bár egyetlen egyszer találkoztunk, és a legjobb szó a hangulat leírására a feszélyezett volt - beleértve a szexet is -, mégis még sokáig leveleztünk intenzíven, aztán persze elhalt a picsába a dolog.

aztán most meg hülye voltam. volt valami, és úgy néz ki, I screwed it up. meglátjuk.

ez az egész amúgy onnan jön, hogy egyrészt elég kevesen vagyunk, akik olvasnak engem, szóval szinte már családias a hangulat, nekem pedig ma szükségem volt valakire, aki meghallgat (nem azt mondtam el, ami személyesen jött volna, de ez lényegtelen), meg még van két söröm a négyből, és uncsi lenne csak inni, olvasni meg kattintgatni (amúgy Pelevintől olvasom a Generation 'P'-t, jó könyv), másrészt találtam ezt, mint a közvetlen ihlet forrását.

nb: tudd, mit akarsz, és ha már tudod, akkor viselkedj ennek megfelelően. (sokkal inkább note to self, de igazából eléggé olyan ez a hely, minta egyedül lennék.)