bla-bla-bla
ilyesmik jutnak eszembe
meg hogy rettenetesen háttal ülök mindennek, ami körülöttem van (hah, egyszerre!), és hogy ez mennyire rossz már. meg még hogy nem is( )merek magamra. visszaolvastam (nem is olyan) régi szövegeket, és nem látom a mostani ént benne. persze lehet, hogy azért, mert a mostani ént amúgy sem látom semmiben, csak abban, ami nem ő. ezzel definiálja magát. a nemszeretemmel, a nemjóval. mennyiben hibáztatható ezért bárki is (beleértve engem)? és hogyan oldható meg? néhány dolgot tényleg ki kellett már dobni, de van, ami még kéne onnan, régről. és a kidobáltság helyén is be kell tölteni a hiányokat. vagy ki. vagy mi. vagy vagy. vagy se. vagy?
vagyok.
ki.
be.
kibe?
se be.
se ki.
sebe.
fáj?
vérzik.
hány?
évig.
úgy?
hogy.
csak.
na?

***

nem ismersz meg. nem dugsz meg. nem szeretlek. büntetlek magam helyett és magamért. pedig csak a végemből haraptál egy darabot. vér sem folyt, nem húztunk vészharangot, csöndben (némán sikítva) poshadunk meg, szép a láp, ha pára száll fel belőle, de csak az orrom facsarodik, a szívem nem ver. csak mint az Isten. szeretettel. magamnak sem neked sem hiszem el kellene inkább menni vagy elég soká maradni vagy vinni a titkot magammal hogy a bátyád hogy az a fiú hogy bárki hogy legalább én benne vagyok egy titkos kis kamrámban hogy ha azon átfolyik a vér akkor az melegebb lesz és éltetőbb és nem csak az alkoholt teríti jobban hanem a levegőt

hétvégi alkoholista hétköznapi sablonmosollyal az arcán, tökéletesen céltalanul. amit esetleg akarok, azt nem ismerem fel/be, csak akkor jövök rá, amikor már megtettem. rosszul érezni magam azt nagyon jól tudok. szükségem lenne rá, hogy leüljek valakivel, aki a barátom, és elmondjam az összes nyomoromat őszintén.

legalább a kib*szott csóróságnak hamarosan vége. hogy ez is mennyire demoralizáló. nincs béke.
hogy milyen egy nyavalygó pics lettem, istenem.

***

a régebben volt íráskészségem elveszett, amúgy meg nem szeretem magam meg a munkám meg minden folyton változik és én tökéletesen céltalanul ténfergek a dolgok között. alkohol van meg néha szex, meg egy nem működő kapcsolat, érzés az nincs, bűntudat még nyomokban, de az is csak mert el van várva. gyávaság vagy csak nem akarok fájdalmat okozni, vagy miafasz. ilyenekről beszélnék, ha a barátom lennél, és szemben ülnél velem. nem szeretek inni sem. túl sok mindent nem szeretek, ez nagyon fárasztó dolog, abba kellene hagyni.

szaporodnak és rövidülnek az ősz szálak a hajamban, rosszul tűröm a változást, de folyton változtatok, talán ha másra nem is, az állandóra rábukkanok. sehol sem jó igazán, még útközben talán a legjobb, akkor szépen belenyugszol az otthontalanságodba, még csak a valahová tartás sem kell. legyek inkább lusta kígyó, még tekergőzik, még nyöszörög, még küzd a halott bőrrel, még sérülékeny, hiába a fog, nem harap, nem fogyaszt, de mérgezi magát és ami körülötte van, meg kell innen szabadulni, mielőtt megöl a régi bőröd. ki tudsz bújni belőle? vagy már kinn is vagy, de fáj a szellő és a nap, inkább visszavennéd? de hát elszakadt, kinőtted, növessz újat, edzd meg, ami van, élj benne, tudd, hogy a tiéd.*
vegyél néha nagy levegőt, ülj le a régen látottal, nézz tükörbe. ez vagy te. ez mind te vagy.

gyere föl, nézd meg az életem, hozz egy üveg száraz fehéret, csak óvatosan, ülj le, a másodiknál már úgyis a szőnyegen ülünk, nincs hosszú hajam, nincs mibe túrnom, védtelen vagyok, be tudlak engedni. azt hiszem. csak óvatosan. itt az éjjel-nappali a sarkon. nem kell. mi kell?

* én, te, ő, mind én vagyok. miféle torz világ ez?
(hiszek a mindenható szóban, a te és az én felcserélhetőségében és a szó nélkül teremtett közös világban. ámen.)

civilizáció, evolúció, fejlődés meg ezek

már régebben is nekifutottam a Karneválnak kétszer, de valahogy nem jutottam a végére. mostanra viszont megnyomorodtam annyira, hogy alig várjam a délutánt, hogy elkezdhessem a harmadik kötetet. (ez egyáltalán nem a könyvet szándékozott minősíteni.)

good bye manga, hello punk!