bla-bla-bla
ilyesmik jutnak eszembe
meg hogy rettenetesen háttal ülök mindennek, ami körülöttem van (hah, egyszerre!), és hogy ez mennyire rossz már. meg még hogy nem is( )merek magamra. visszaolvastam (nem is olyan) régi szövegeket, és nem látom a mostani ént benne. persze lehet, hogy azért, mert a mostani ént amúgy sem látom semmiben, csak abban, ami nem ő. ezzel definiálja magát. a nemszeretemmel, a nemjóval. mennyiben hibáztatható ezért bárki is (beleértve engem)? és hogyan oldható meg? néhány dolgot tényleg ki kellett már dobni, de van, ami még kéne onnan, régről. és a kidobáltság helyén is be kell tölteni a hiányokat. vagy ki. vagy mi. vagy vagy. vagy se. vagy?
vagyok.
ki.
be.
kibe?
se be.
se ki.
sebe.
fáj?
vérzik.
hány?
évig.
úgy?
hogy.
csak.
na?

***

nem ismersz meg. nem dugsz meg. nem szeretlek. büntetlek magam helyett és magamért. pedig csak a végemből haraptál egy darabot. vér sem folyt, nem húztunk vészharangot, csöndben (némán sikítva) poshadunk meg, szép a láp, ha pára száll fel belőle, de csak az orrom facsarodik, a szívem nem ver. csak mint az Isten. szeretettel. magamnak sem neked sem hiszem el kellene inkább menni vagy elég soká maradni vagy vinni a titkot magammal hogy a bátyád hogy az a fiú hogy bárki hogy legalább én benne vagyok egy titkos kis kamrámban hogy ha azon átfolyik a vér akkor az melegebb lesz és éltetőbb és nem csak az alkoholt teríti jobban hanem a levegőt