Az úgy van, hogy a sokat-változtam-sokat-változtam mantrában nem csak jó dolgok vannak, például a szende vidéki lánykához képest rettenetes, pesti, lehúzós picsa lettem. Meghívatom magam, amire csak lehet, szívességek hátán hajózom át az élet tengerén, cserébe pedig legfeljebb kedvesen mosolygok. Vagy azt se. Emellett valamiért azt gondolom, hogy megtehetem, hogy keresztülgyalogolok embereken, mert sok van belőlük, úgyis lesz másik, a kis lelkükről meg nem veszek tudomást. Nem viszonyulok hozzájuk valós érzelmi alapon, inkább csak abból a szempontból, hogy mire jók nekem. Például barátnőm kifejezetten kevés van, mert nem hívnak meg, és dugni se lehet velük (as far as my heterosexuality is concerned, pornóban is a double penetration a kedvencem), ellenben sok hímnemű ismerős vesz körül, a lista rendszeresen frissül.
Másrészről persze milyen elbaszott egy önkép ez, még dolgoznom kell rajta. Rajta.
Sosem mondanám ki, hogy a világ szerintem rossz, de lehet, hogy valahol mélyen a tudatos rész alatt ezt gondolom, ezért nem bízom senkiben, és nem akarom, hogy bennem bízzon. Nincs elvárás, nincs felelősség.
A rossz gondolatok ellensúlyozásaképp itt ez a videó, aranyos, szeretetre méltó, mosolyogj (semmi cuki állatka vagy ilyesmi, csak felöltözött emberek, de jó).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.