Nem tudok fél percnél tovább ugyanarra figyelni, ha nem adnak pénzt érte (na jó, ha nem figyelnek folyamatosan), evős-ivós és diétás időszakok váltják egymást, minden csak azért történik, hogy legyen valami, ha igazit látok, eltakarom a szemem. Nincs kedvem beszélni, a félreértések lehetősége végtelen, magyaráznom minek, a te anyád úgyis másképp hülye, mint az enyém.
Mínusz-mínuszos a játszma, haj, de még ha szerelem lenne legalább, de csak picsogás, belegondolni is fáraszt és idegesít (a magad világában legyenek saját gondolataid, épp irodalommá nemesülsz, illetődj meg és hallgass).
Másfelől szétbasz. Szíjjal összeköti a csuklóimat a hátam mögött, a combjaimat szétfeszíti, merev derékkal ülök, lassan, egyenletesen, kíméletlenül, tövig tolja két hosszú ujját. Végig a szemembe néz. Így kezdi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.