megint csak rinya lenne, nem fárasztanálak - sem magamat - a részletekkel. szóval röhejes a helyzet, életemben nem volt még ilyen nehéz kimondanom, hogy vége, nem is megy, ez meg persze biztos jelent valamit, kötődést, szeretetet, én nem tudom, de miért így kell rájönnöm, és miért érzem így is, hogy ki kell szállnom. ilyenek foglalkoztatnak. meg az egyetem befejezése. önmagam elvesztése (egy barátom igen frappánsan fogalmazta meg a dolgot: ez a baj a kapcsolatokkal: az elején még a másik hiányzik, aztán meg már önmagunk).
a miértre talán egyszerű a válasz. sokkal nyomorultabbul érzem magam, mióta ez a dolog tart, sehová nem fejlődőm, legfeljebb vissza. kérdés persze, hogy ez mennyiben tudható be rajtam kívül álló okoknak.
a lényeg, hogy sokkal jobb, szebb, több is lehetnék, ehelyett ilyen kis nyomorult vagyok. éseznemjó. megváltoztatom.

(vagy még inkább.)