sokat gondolok magamra, mégis alig ismerem fel az arcot, ami az alkonyi fényben a vonatablakon tükröződik. jó volt ez a munkahely, sokat kellett vonatozni, én utazó vagyok, mindig csak megyek valahová. a menés megnyugtat, elfeledteti a céltalanságot.

értetlenül állok, kicsit megállt az élet, az idő, egy letépett emberi kar és pár méternyi vékonybél hosszában a sínek között. apád ötvenhat kiló. a tüdejében is belső vérzés. semmi nem jelent semmit, semmi nem kapcsolódik semmihez, semmi nem következmény vagy ok. minden csak van. nem vagyok uram. nem vagyok, uram.