vesztettem. szomorú vagyok, csalódott, keserű és irigy. persze nem lehetek a végtelenségig bunkó büntetlenül, de amikor pofán basznak érte, akkor azért legörbül a szám. olyan hülyeség ez, te is olyan hülye vagy. egekbe szökött bennem az adrenalin, szívem szerint megütöttelek volna. vagy egy baltával szétszabdaltam volna az ajtód. hogy tehetsz velem ilyet?! én sokáig lapátoltam rád a szart, de te túlmentél mindenen, odarendeltél egy szippantósautót, és vigyázva, h egy csepp se menjen mellé, a fejemre borítottad az egészet. most itt állok benne, és nem tudom, hogy az undortól, a meglepettségtől vagy a megaláztatástól sírjak-e inkább. miért kellett ezt. fáj.