Azért van abban valami ellentmondásos, hogy örülök annak, hogy úgy tűnik, egy kibaszott nagy gépezet akar épp meglepő lelkesedéssel magába szippantani, ugyanakkor örülök annak is, hogy találtam ezt...
Meg persze elgondolkodtató, hogy ahogy nézem ezeket az embereket, éltet a remény, hogy nem feltétlenül akkora szar multinál dolgozni, aztán nézem a motiváltabbját, aki relatíve fiatalon került relatíve magas polcra, és úgy beszél többes elsőben, hogy látszólag észre sem veszi. Remélem, ez is csak a taktika része. Másrészt meg ott van az is, hogy te esetleg még meg is valósítod önmagad, vagy legalábbis jól érzed, meg motivált is vagy, nem esik nehezedre reggelente bemenni, mindeközben pedig az óriás kedvére kebelez be mindent maga körül, és te, kb. két bitként a nagy egészből, még csak nem is sejted, mi van a vezetés fejében.
Eh, néha fárasztó női aggyal létezni.
(De amúgy komolyan, a demokrácia egy kamu. Majdnem olyan faszán kitalálva, mint a világvallások. És ha úgy vesszük, lassan kialakulóban van a nemzetek, nemzetiségek vagy akár felekezetek helyett is egy újfajta kategorizálódás. Hű. Mármint azt hiszem, lenne relevanciája megvizsgálni, hogy az emberek önmagáról alkotott képét mennyire befolyásolja az, hogy honnan van pénzük, illetve alkérdésként hogy ha multinál dolgoznak, az mit és mennyire befolyásol. A világképükről meg a lojalitásukról nem is beszélve. Mondjuk vizsgálni mindezt a politikai aktivitás, a szavazati hajlandóság szempontjából, vagy hogy mennyire érzik a mindennapi életükre hatással levőnek akár az aktuálpolitikát, akár a nagyobb változásokat, mint a kormányváltás. Na jó, ezt még kitalálom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.