értelmezési tartomány

Itt nemrég még volt valami arról, hogy megint majdnem kitörtem a nyakam.
De ez már kezd uncsi lenni, nézzük inkább más szempontból. Reggel még arra panaszkodtam, hogy hiába vagyok vidéken, hiába csicseregnek a madarak és süt a nap, nem tudok leállni, folyton jár az agyam meg a lábam az asztal alatt, nincs béke. Aztán állcsúccsal tompítottam egy esést, ami szerintem kívülről tök vagány lehetett, főleg az a rész, amikor átfordult fölöttem a bicaj, majd össze is varrtak, szóval hogy azóta béke van. Kicsit zavar, hogy nem tudom kinyitni a szám, meg úgy nézek ki, mint egy balfasz óvodás, de ez elég nagy sokk volt ahhoz, hogy kikapcsolja a kevésbé fontos dolgokat. Szóval az utóbbi idők eséseinek van az az értelmezése, hogy tudat alatt megpróbálom magam kiirtani, de az is, hogy egyszerűen csak olyan sokkhatásoknak teszem ki magam, amik átlendítenek a lényegtelen dolgokon való lamentáláson. Csak el ne számoljam egyszer magam.