Talán olyasmi van, hogy magányos vagyok. Pontosan nem tudom megmondani, mitől esett szét, ami viszonylag rendben volt, de szétesett, és most primitív megoldási módokkal operálok: folyamatosan eszem, örülök, ha nem kell emberekhez szólnom és elkerülöm a tükörképem a liftben.
Csendesülés jön, komolyzenével, Hamvassal, diétával, alkohol nélkül.

(szereted, ha hozzád érek. a szexuális izgalmon kívül valami más is van benne, valami megnyugtató, békés, amire rábízhatod magad. ha beszélsz, megértően nézek, ha átölellek, biztonságban vagy, ha megcsókollak, mintha édes, olvadó csokoládét majszolnál, nem sietünk, a lassúság is a játék része, tökéletes a fizikai illeszkedés, kitöltjük egymást, testtel, ésszel játszunk, az érzékek boldogok, a szív hideg, miénk a mennyek országa, kár, hogy a lélek nélküli testeket nem bírják el a bodros felhők.)