dolgok

mondjuk az azért jó lenne, ha néha egy-egy dolgot komolyan gondolnék.

jönnek szembe dolgok, amik arra késztetnek, hogy elgondolkodjak, és a végén mindig arra jutok, hogy el kell mennem, arrébb, ha úgy tetszik, menekülni. nem értem az embereket, nem értem, miért kell bárkit is bármiért bántani, kivéve mondjuk a személyes sérelmeket, nem értem az eszméket sem, nem értem, miért gondolja bárki, hogy ha a vérét adja, attól jobb lesz, vagy akár csak az ő szíve tiszta.

múltkor beszélgettünk egy barátommal a katolicizmus (konkrétan római katolikust értek ez alatt) élethez való viszonyáról, az abortuszról, és döbbenten meredtem rá (amúgy zsidó, elnézem, hogy nem ismeri az Újszövetséget, de mégis), amikor komolyan azt mondta, hogy egy vallásos nő elgondolkodhatna (eh, feltéve, de meg nem engedve), hogy esetleg egy abortusz lenne a jobb a gyerek szempontjából, vagy az, ha miatta együtt maradnak a szülők, és boldogtalan családba születik, abban nő fel, és el lesz cseszve az élete. egyrészt ez eleve fel sem merül, ha figyelembe vesszük a hitelveket, elvégre az abortusz gyilkosság, másrészt ki vagyok én, ki vagy te, hogy tudjuk, a gyereknek tényleg rossz élete lesz, és nem esetleg isteni sugallatra magával hozza a megtisztulást, a harmadik (akárhányadik) kort, bármi hasonlót. harmadrészt az ember ne játsszon Istent, mert bár a hasonlatosságára teremtetett, nem Istenné, tehát ha elpusztítani tud is egy életet, teremteni nem. számomra ez a fentiekkel együtt is teljesen egyértelmű. (Bocs, D, nem bántani akarlak.)

aztán a Zeitgeist. jó, szerveződjön újra a társadalom. fasza lesz. és itt jön a fejemben a képbe az istenképünk. mint ahogy az ő abszolútumát mindenek felett valónak gondolom (nehéz ez, eleve kurvára mindegy, mit gondolok, de érted), nem hiszem, hogy az ember olyan nagyon fontos lenne bármilyen szempontból, mint amilyennek hiszi magát. és a képességei is eléggé korlátoltak, már ami egyrészt a saját önszervező képességét, másrészt a mások irányítását illeti (az egyik esetben kurva sokan meghalnak, a másikban meg fel nem ismert vagy figyelembe nem vett érdekek alapján mindenkinek jó lesz, csak a közösségnek, akit vezet a választott, nem), a közvetlen demokráciát kis gondolatkísérlettel úgy gondoltam megvalósíthatónak, hogy bármilyen kérdésről mielőtt dönt valaki, el kellene sajátítania egy minimálisan szükséges tudást (persze ennek meghatározása megint csak kényes, de ettől most tekintsünk el), amit nem kérnénk számon, egyszerűen csak addig nem nyomhatja meg a gombot, amíg el nem olvasta/végig nem hallgatta, és fel nem fogta a kapcsolódó anyagot (mérjük az agyi aktivitást, vagy ilyesmi). mondjuk hátulütő, hogy a mérés után a következő lépés a befolyásolás, azt meg nem szeretném, ha belelátnának a fejembe, és megváltoztatnák, ami valaki szerint ott nem jó.

igen, jól látod, anarchista vagyok.

egy másik barátommal (bár ő mostanság nem áll velem szóba, de ez lényegtelen, szóval egy emberrel) beszélgettünk erről is, illetve az erőforrások elosztásáról, vagy a központi irányítás nélküli szerveződésről. szerinte lehetne valami e-bay-szerű dolog, ahová mindenki feldobja, amije van, és leveszi, ami kell. persze itt feltesszük, hogy a túltermelés nem csak a fizetőképes kereslethez képest létezik, hanem abszolút értelemben is (meg persze azt is elfogadjuk, hogy az egyre nagyobb specializációval mindenki azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért, és amit a legjobban szeret).

most viszont a továbbiakban inkább alantas, személyes kis vágyaimnak és érdekeimnek élek, ürítek, beviszek, érintek, elveszek, megadok. Istennek, a császárnak, magamnak, neked.