a motiváció megkérdőjelezhetetlenül elkötelezett volta mindenképp tiszteletet érdemel. én gyakran gondolok rá, főleg amikor az egyik is ott lakik, ahol a másik, hogy vajon ismerik-e egymást. mondjuk a boltból. ha pedig tudottan igen, akkor még ki a háló része. és hogy mennyire különös, ahogyan az emberek egymást, a kapcsolathálójukat, egy várost értelmeznek. pl. én egy kupacnak látom az összes férfit, akivel mostanában kapcsolatba kerültem, míg ők engem az aktuálisan kúrt csajok halmaza egy elemének tekintenek. és ez a két halmaz különös mód kapcsolódik, mégsem képződik részhalmaz. vagy a város, ez még jobb. erről is van egy rajz itt, de azt most nem keresem meg, nagyjából annyi, hogy 5 ember áll a metrón, és mindegyik azt gondolja, hogy mindenki más hülye, ő egyedül helikopter (egy közös buborékban gondolják mindezt). de egyébként is, nekem a körút az a hely, ahol a Soprano Fagyi kirakatában megtermett emberek hentesbárddal állnak, és kolbászok lógnak körülöttük, a Mozart ajtajára meg 6 nyelven, köztük héberül is ki van írva, hogy Wilkommen.
ilyenek.
hétfőn megint állásinterjúra megyek. a leendő főnököm hangja jó. és itt most sokat sejtetőn hümmögök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.