kedves fiú, tényleg

Azt hiszem, 1-2 éve már találkoztam vele. Mindenesetre ennyit, mint most, még nem beszéltünk soha. Egyikünk sem józan, ő még kevésbé, mint én. Áll velem szemben a vécé előtt, mintha meggyőzni próbálna valamiről. Mintha fel akarna szedni. Egyre gyakrabban hangzik el a miért nem találkoztunk hamarabb, és a de hát ő szült neked egy gyereket. Visszamegyünk a többiekhez. Hazaindulunk. Azt mondja, elkísér. Sétálunk pár megállónyit, tolom a bicajt. Folytatja a lelkesedést. Erre most nagy szükségem volt, elbaszott héten vagyok túl, sok munkával (konkrétan négy nap alatt dolgoztunk ötöt, nem esett jól), sok kínlódással, kevés szeretettel. Jól esik, kiélvezem, ameddig biztonságban tehetem. Kedves fiú. Nem válunk el a kapuban, még feljön. Jó, gyere. Nem válunk el az ajtó előtt, még bejön egy kicsit. Jó, gyere. Megcsókol, az este folyamán talán nem először, de egy üres lakásban másképp termelődnek a hormonok, mint egy füstös kocsmában. Simogatja a mellem, kikapcsolja a melltartóm. Nem állítom meg, de megkérem, hogy most inkább menjen haza, és legyen hálás. Jó, máris az. A lágy részek egyszerre lágyulnak és keményednek a fejben. Minden nagyon jól van.