inkább ezt vidd magaddal

úgy ölellek meg, mint anyád, és úgy csókollak, hogy abban a legvelőtrázóbb éjszakák ígérete van, lassú-lassú, gyors-gyors.

***

(átszavazó lettem volna, vagy mi, tudod, akik hajnali kettőig álltak sorba, olyan. eddig legalább az alkotmányos jogok komolyságának látszatát megtartották. szerintem pl. nem kell egymillió munkahelyet teremteni, amíg egyrészt nincs annyi munkanélküli, másrészt fogyunk, harmadrészt a strukturális munkanélküliség állapotában néha pihentető létezni, a gyárkapun belüli munkanélküliség tipikusan kommunista jelenségéről pedig ne is beszéljünk. ha jót nem tudsz hazudni, hülyeséget fölösleges. (ma elolvastam az egyik párt programjának első mondatát.)
végül is nagy baromságot senki nem csinálhat, mert az a játszótérről való kitiltást vonhatja maga után, amit azért egyikünk sem szeretne, ha meg valaki mégis ekkora balfasz, szembenézhet vele, hogy az életképesebbje itt hagyja a picsába, a nyomorékokkal meg mehet virágot szedni a senki földjére, ha már az összes melírozott hajút/kék szeműt/ősszel születettet/20 centinél nagyobb farkút/birkapásztort/csincsillát kiirtotta.

ha nincsen mibe' hinned, az az első lépés a felismerés felé, hogy nem kell semmiben sem. és aztán a bármiben lehet szabadsága. érdekes ez, egy ölelés lényegéből fakadó lekötelező ereje juttatja az ember eszébe az abszolút szabadságot.)

ezt ne vidd, csak átsuhant, mielőtt megcsókoltalak, és miután kiléptél az ajtón. béke.